Rend a lelke mindennek...

(1. rész)

Lehet, hosszú lesz ez a bejegyzés így kettébontom. Miről is fog szólni mint a címből is látszik, szerepel benne majd a rendőrség és az "egykori" gárda is.

Látható, hogy hazánkban ma nagy kultusza van a rendvágynak. A FIDESZ 2/3, a jobbik 50 képviselői helye, a gárda létrejötte, mind mind a rend utáni vágyból születek. De hogyan jutottunk idáig. Miért is vált országunk bűnügyileg ennyire "fertőzött" helyé, és mért is válhatott a rend kérdése központi témává. A történet régről kezdődik és mint minden történetet érdemes az elejétől kezdeni.

Volt kis hazánkban egy 50-55 év amit egy néhol erősen, néhol kicsit puhább diktatúrában töltött el. Mint minden "rendes" diktatúrában, általában a rend sokkal nagyobb mint egy liberálisabb demokráciában, ez mostani helyzetből visszatekintve vonzóan nosztalgikusnak hathat. De ne felejtsük el, hogy a rendnek nem a bűnözés visszafogása volt a célja. Nem . Az elsődleges szempont a hatalom konzerválása, a diktatúra fentartása volt. A bűnözés visszaszorítása, vagyis inkább "elpuhítása" már csak melléktermék. De ahogy a hitelből alacsonyan tartott tej-kenyér ár, úgy mára már azon kor rendje is vonzóan nosztalgikus jelenség. De aki az akarja viszont az csakúgy naiv mint aki elhiszi a kétforintos tej valóságát. Lépjünk is túl ezeken az éveken és haladjunk a korral előre.

Eljött 1989-90 és ezzel eljött a régi rendszer látszólagos vége is. Látszólagos mint írom, mert sajnos a megboldogult Antal Józsefnek nagyon is igaza volt "Tetszetek volna forradalmat csinálni". De jó pár dolog megváltozott, olyan változások történtek amik a mai helyzet magjai voltak. A mára megérett termés magjait, abban az években vetették el, már ezen magok szépen virágzó fává serdültek.

Tehát a diktatúrában, a "munka kerülőket" (K.M.K.) bűntették akár börtönnel is. Ergo majdnem mindenki dolgozott ki több ki kevesebb pénzért. Ám eljött a nagy rendszer változtatás ideje. Meg kell teremteni a magántökét, fel kell számolni az állam központú gazdasági modelt. Beindult a privatizáció, ezzel egyetemben sorra zártak be a kizárólag veszteséget termelő gyárak. Azon üzemek amelyeket nem adtak el, de fel sem számoltak a nyereségesség megtartása, vagy annak elérése érdekében kidobták a ballasztot. Minden állami cég (mert ugye a diktatúrában csak az volt) lényeges ballasztot cipelt magával olyan munkavállalókat akiket fölöslegesen fizetett, az Ő idejük kitelt. Nagyrészt természetesen ezen munkavállalók az "aluliskolázott" rétegből kerültek ki. Egyik napról a másikra kívül találták magukat a gyárkapunk. Az abban a korban munkavállalóként élő emberek még emlékezhetnek a munkanélküliség rohamos növekedésére, és az infláció elszállásra. Igen mert a lakosságot ebben az időben a munkanélkülivé válás mellett egy másik szörny is szorongatta az pedig a pénz romlás. A fizetések elképesztő léptékekben kezdtek devalválódni. Emlékezzen mindenki vissza volt olyan, hogy taxis blokád a benzinárak akkoriban drasztikusnak tartott emelése miatt. De jogos a kérdés, hogyan és miként kapcsolódik ez a mai helyzethez?

A válasz nem olyan bonyolult mint az elsőre látszik. De még egy kis kitérőt tennünk kell. A diktatúra alatt igencsak veszélyes szakma volta bűnözés. Komoly kockázatokkal, börtön, halálbüntetés, stb... nézett szembe az elkövető. Meg is volt a foganatja, szinte senki nem választotta a nyílt bűnözői életet. Az hogy a munkahelyen szinte mindenki szakított egy kicsit a közösből, majdhogynem bocsánatos bűn volt. De az emberek nem egymás javait, (bár ez kissé visszás köztulajdon esetén) dézsmálták hanem a közvagyont. Viszont a rendőrnek respektje volt. A rendőrtől féltek, a rendőrség pedig hatékonyan lépet fel és jobbára eredményesen is.

Kanyarodjunk hát vissza az munkanélküliség és az értéktelenedő forint irányába. Tehát egy lényegesen nagy és aluliskolázott réteg elveszíti a lába alól a talajt. Nincs munkája, ha volt is megtakarítása az elenyészett az inflációban, de miből is lett volna. Viszont ezen honpolgároknak is enniük kellet, az áramot nem adták ingyen, ahogy a téli fűtést sem. Ergo valahonnan pénzhez kellet jutnia  Mivel munka nem volt, főleg komoly szakmai képesítések nélkül, nem látott más kiutat megpróbálta a sötét oldalt.  Íme a mag ami lehullott de minden növénynek szüksége van táptalajra is.

A diktatúra "bukása" után mindenki forradalmi lázban éget (sajnos nem elégé). Rohamos mértékben osztogatunk jogokat, elkezdtünk valami demokrácia szerűséget kiépíteni. Ebben a helyzetben lépett a bűn útjára a fentiekben elemezett helyzetbe került polgár. Először valószínűleg kisebb stiklikkel, bicikli lopás majd látva, hogy a hatalom tehetetlen és elfoglalt is, hogy vele foglalkozzon egyre komolyabb cselekményekre ragadta magát.  Rájött arra, hogy nem is lehet olyan rosszul élni a bűnből. Ráadásul ha összevetjük a heti egy rablás/lopás és a heti 40 óra munka közötti időbeli különbséget nem a munka jön ki nyertesen. Tovább növeli a vonzerőt, hogy a megszerezhető jövedelem is magasabb. Továbbá még a kockázat is jelentősen csökkent, ezt sem kell elfelejtenünk. Természetesen ezek az emberek, nem elszigetelten éltek sokszor családban így ott volt egy példa amit a felnövekvő generáció is követhetett. 

Az idő előrehaladtával, az egyre impotensebbé tett rendőrség, mind nagyobb lemaradásba került. Még a törvénykezés is elkezdte, akarva akaratlan támogatni az elkövetőket. Többek között például, a kicsi bűncselekmény nem bűncselekmény szabály létrehozásával (a megélhetési bűnözés és annak értékhatárba való rögzítésre gondolok). Lassan felnőtt az első generáció aki már egy percet sem kívánt a munka világában tölteni. Ráadásul a helyzet nem javult a munkalehetőségek helyett az állam segélyezéssel, rokkantnyugdíjazással, próbált tenni a helyzet ellen. Ezek nem segítettek a helyzeten semmit, nem tett jót az sem, hogy a politika és a közélet tele volt nem túlságosan tisztességes emberekkel. Az adócsalás és a stiklik nemzeti sporttá váltak.

Várható volt csak a vak nem látta, hogy ez a helyzet nem fog semmi jóra vezetni. Elindult egy folyamat a szellem kiszabadult a palackból. Szépen lassan elérünk az új évezredbe, napjainkba, közelmúltunkba. Látható a bűnözés egyre erőszakosabb formákat kezd ölteni. Egyre pofátlanabb és egyre inkább irritálóvá válik az átlag ember számára is. Az erőszakosságra elég felemlíteni például két helység Mór és Olaszliszka. Nem a híradók tartalma változott meg hanem a világ.  Egyre több és több bűncselekmény a legváltozatosabb formában. Ráadásul sajnos a rendőrség azon esetekben amik a leginkább érzékenyen érintette a lakosságot nem tudott eljárni. Vagy a törvény kötötte gúzsba, hol a tehetetlenség.

Azt, hogy egy embert mennyire dühíthet a kárára elkövettet mégoly pitiáner lopás-rablás is, mint egy bicikli eltulajdonítása azt csak az érezheti aki már átélte. Minden tulajdonunk jogtalan elvétele dühítő, mivel azért megoldozott. Egy átlagos honpolgár akár elég sokat is, más meg csak úgy elviszi és aprópénzre váltja. Sem a kárát nem téríti meg senki, de még a bűnös a méltó büntetését sem kapja meg, vagy csak igencsak késve. Természetesen ez a helyzet, a tehetetlenség a rendőrök számára sem jó, nem csoda hát ha amint lehet elhúznak nyugdíjba.  Ki akar úgy dolgozni, hogy közben mindig csak akadályozzák.

Ez a helyzet egyenes úttat mutat oda, hogy kialakuljon valami polgári összefogás, kialakuljon valamilyen szervezet amely fel kíván lépni a rendőrség mellett, helyett. El is érkeztünk a gárda megalakulásához, a válaszhoz a bűnözéssel a tehetetlenséggel szemben. A következő részben innen foglyuk fojtatni.

Folytatás következik....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.