Elértem a harmadik egyben a témakört egyelőre záró posztomhoz. A mostani bejegyzésben tehát a probléma megoldására porbálok lehetőségeket felvonultatni.

Legelőször is deklarálnunk kell a célokat. A cél, hogy a közbiztonság tekintetében kívánunk javulást elérni. Azaz csökkenteni a bűnelkövetések számát, javítani azok felderítést.

Szögezzük le, hogy a rend fenntartása, a bűnözés visszaszorítása, és felderítése az állam feladata. Tehát a megoldást nem, egy az emberek által felállított, önjelölt szervezettől (legyen bármilyen elnevezésű) kell várni.

Mint azt már kifejtettem a probléma túlságosan akut, és túlnőtt azon, hogy a jelenlegi törvényi keretek között kezelhető maradjon. Ez a vonat már elszaladt, évekkel ezelőtt. Viszont a problémát nem rövid időre kell megszüntetni, nem tüneti kezelést kell alkalmazni. Mert a fejfájást fájdalomcsillapítóval lehet kezelni, de megszüntetni csak az okának megkeresésével, és annak felszámolásával lehet.

Térjünk rá tehát általánosságokban mit is kéne tenni, ezek egy részét részletesebben is ki fogom fejteni:

1. A rendfenntartásra hivatott szervezet (rendőrség) respektjét vissza kell állítani.

2. Javítani kell az állampolgárokat legközvetlenebbül érintő bűncselekmények felderítést

3. Lehetőséget kell teremteni, hogy az állampolgár amennyire ez lehetséges kárának megtérülésére is számíthasson.

4. Lehetőséget kell teremteni, hogy törvényesen maga a tulajdonos megvédhesse, az értékeit az azok eltulajdonításra készül egyénekkel szemben.

5. Megoldást kell találni, hogy a jelenleg még bűnözésből élő állampolgárok más nem törvénybe ütköző tevékenységből tudják fenntartani magukat.

Ezek szerintem a legfontosabb pontok, amik útján kezelhető lehet az egyre romló helyzet. Alábbiakban kicsit részletezem az elképzeléseket.

1.      pont: A cél az, hogy elérjük azt, hogy egy rendőrnek (lásd mint például az angliai bobby-k) ne kelljen semmi erőszakot alkalmazni ahhoz, hogy fellépjen a rendbontókkal szemben. Azaz állítsuk vissza az egészséges tiszteletet, félelmet a rendőrtől. Sajnos ma már az is előfordul, hogy a rendőrre támadnak és megpróbálják például a fegyverét elvenni. Mint ahogy sok esetben, törvények, rendelkezések akadályozzák a rendőrséget. Sajnos ma már ahhoz, hogy újraépüljön az, ami lebontásra került az elmúlt 20 évben, már „radikálisabb” megoldásokat követel. Itt szerintem el kéne gondolkodni, az amerikai rendőri minták megtekintésére, illetve azok időszakos adoptálására. Időszakost írtam, mert amint a helyzet kezd megváltozni, lehet apránként visszább venni. El lehetne gondolkodni a lőfegyver használat puhításán is. Például át lehetne venni az Amerikában használatos sokkoló pisztolyokat is, amit akár rendszeresíteni is lehetne. Nem halálos, de hatásos eszköz. Viszont itt azért figyelni kell, hogy ne essünk a ló túloldalára, tehát nagyon körültekintően és óvatosan kell eljárni a szabályok módosításánál.  De feltétlenül változtatni kell, mert vissza kell állítani az egészséges félelmet.

2.      pont: Ez egy igen nehéz kérdés. Nehéz mert az, hogy egy biciklilopás is olyan alapos vizsgálatot eredményezzen, mint mondjuk egy bankrablás túlságosan is nagy apparátust szükségeltetne. De nem szabad, hogy ezeket az ügyeket fél várról kezelje a hatóság. Mert mára elértük azt, hogy az állampolgárok már a feljelentéseket sem teszik meg, mondván úgysem fog semmi történni. Ráadásul a falun való elkövetésekből már csak azért sem lesz feljelentés, mert annak megtétele, túlságosan körülményes. Itt például lehetne egy olyan megoldás, hogy ha megteszi valaki a feljelentést telefonon, akkor ne az állampolgár jusson be a kapitányságra, hanem a rendőrség vonuljon ki. Tudom, ez pénzbe kerül, meg üzemanyagba, de a rendőrséget normálisan el kéne látni forrással, hogy el tudja végezni a feladatát. Ma sokszor az anyagi források hiánya is közrejátszik a rossz működéshez.

3.     pont: Itt azt értem, hogy ha egy sértett kára például egy 30.000 Ft-os bicikli. Az elkövető elfogása után amint bizonyítottá válik a lopás ténye bíróságilag, akkor a károsult minden további jogi procedúra nélkül érvényesíthesse igényét az elkövetővel szemben. Sőt ezen igényeket a hatóság automatikusan hajtsa végre. Azaz az elkövető teljes ingó és ingatlan vagyonával köteles helyt állni az okozott kárért. Ebbe az arany nyaklánctól, az Audin át az ingatlanig minden, amit az elkövető tulajdonol beleértendő. Természetesen ezt is megfelelően szabályozni kellene. Illetve amikor a büntető végrehajtási intézetben kerülve dolgozni kezd, az ottani keresetének is egy része letiltásilag, fedezetett biztosíthatna a jóvátétel számára. Azt is be lehetne vezetni, hogy aki megtéríti teljes mértékben az okozott kárt (itt lopás és betörésre gondolok nem erőszakos bűncselekményekre, mint például gyilkosságra) akár felfüggesztet büntetésre, vagy próbára bocsájtásra, küldhető legyen. De ne kellejen börtönbe vonulnia, ezzel is tehermentesítve a bv. Intézményeket. Hiszen én jobban örülök annak, ha az ellopott kerékpáromat fizetik ki mintha valaki ezért börtönbe kerül. Szerintem más is jobban örül a kár megtérülésének, mint egy börtön ítéletnek.

4.      pont: Mivel nem állhat minden sarkon és minden ház, kert vagy más ingatlan előtt egy rendőr, ezért meg kell adni az állampolgároknak jogot a tulajdonuk megvédésére. Itt szintén „radikálisabb” változásokat kéne tenni. Bár mára puhították a szabályokat, de nem elégé szerintem.  Jogos tulajdonvédelemnek kéne tekinteni azt, ha valaki a tulajdona védelmében olyan cselekedet tesz, hozzáteszem a magán területén belül, amely amúgy akár bűncselekménynek minősülne. Azaz egy tolvajjal, betörővel szemben minden cselekedet a magánterületen belül engedélyezett. Ezzel lényegében sokkal kockázatosabbá tesszük, a ma kicsiny bűnnek tekinthető magánlaksértéstől felfelé minden magántulajdon elenni bűncselekményt. Ez USA területén több államban is érvénybe van, ott tényleg nem mernek az emberek csak úgy akár egy magánlaksértést elkövetni, mivel komoly kockázata van. Nem csak büntetőjogi. Természetesen itt is körültekintően kell eljárni, azaz szigorú és éles határokat kell húzni. A védelemnek a magánterület adhat csak helyet, nem közterület.

5.      pont: Elértünk ahhoz a részhez, amit már eddig is alkalmaztunk. A bűnmegelőzés, felvilágosítás. Mind szép és jó, de a fentiek nélkül láthatóan eredménytelen. De ha tényleg a segély/közmunka egy olyan alternatíva, amit választva félelem nélkül és kockázatmentesen tud pénzhez jutni a potenciális elkövető, akkor már jó alap lesz ahhoz, hogy visszavezessük a tisztességes élet irányába. De csak a segély/közmunka nem alternatíva mivel az így elérhető jövedelem sokkal nehezebben megszerezhető (ez inkább a közmunkára igaz, mivel a segélyért nem kellett eddig dolgozni) és kisebb, mint a bűnözésből származó jövedelmek.

Ezek lennének a szerintem követendő irányvonalak. Leszögezném ezek nem kész tervek, de alapvető irányok, amiket követni kéne véleményem szerint. A megoldás nem lenne így sem gyors, de középtávon célra vezethetne. Sajnos a ma nem látni azokat a javaslatokat, törvényeket, amik megoldást jelentenének a mai helyzetre, és a valószínűleg tovább romló jövőbenire.

A tényleges életfogytiglanról még itt a végén ejtenék pár szót, bár ennek nincs köze a fent leírtakhoz. A lakosság nagyobb része támogatja a halálbüntetés visszaállítást, ez tény, ez alól én sem vagyok kivétel. Ha viszont megnézzük, a tényleges életfogytiglan is egy halálbüntetés, csak sokkal ember kínzóbb, mint a tényleges halálbüntetés. Ráadásul visszatartó erejét tekintve sem hozza a szükséges mértéket.  Melyik a humánusabb megoldás, valakit élete végig egy x négyzetméteres zárkában tartani, és naponta megsétáltatni egy udvaron vagy a elaltatni végleg. Arról nem is beszélve, hogy egy életfogytos rab egyetlen egy célnak élhet a szökésnek. Ha ez sikerül, akkor a minden áron való kint maradásnak. Ez egyértelműen azt jelenti, hogy Őt már nem fogja érdekelni a halottak száma, semmi más csak a szabadság. A gazdasági vonzatát nem is ecsetelném.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.